Szent Gotthárd-hágó

Geschichte

A svájci Szent Gotthárd-hágó (olaszul Passo del San Gottardo) sokáig az Alpok legfontosabb észak-déli összekötő vonala volt. Gotthárd-tengelyként azt a közlekedési vonalat jelölik, ami észak-déli irányban a Gotthárd-hegyen vagy alatta vezet. Ez a legközvetlenebb összeköttetés a központi Alpokon keresztül, mivel csak egy hegygerincen fut át.A hágó az Urseren-völgyben lévő Andermattot (Uri kanton) és a Leventina-völgyben található Airolot (Tessin kanton) köti össze. A hágó tengerszint feletti magassága 2091 méter, emelkedése 12%. A Gotthárd-vonal kb. 110 kilométeres szakaszon Altdorfot és Biascát köti össze, de az út tényleges hossza Göschenen és Airolo között kb. 30 kilométer. Átszeli az európai fő vízválasztó vonalat (Rajna–Pó).A vaskortól a Schöllenen-szoros megnyitásáigA hágó déli oldalára való felkapaszkodás nem okoz különösebb nehézségeket, de az északi oldalon található Schöllenen-szoros egészen a 12. századig legyőzhetetlen akadályt jelentett a hegymászók számára; nehezen járható kerülő úton a Bäz-hegyen át vagy a Rien-völgyön keresztül juthattak a másik oldalra. A Zugi-tó és a Zürichi-tó közötti térségben az Alpok déli részéről származó régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy a Gotthárd-hágót már a vaskorban is rendszeresen használták kereskedelmi útvonalként. (Ez a kapcsolat más hágókon, mint pl. a Lukmanier-hágó is létrejöhetett.)